1. RÉSZ

Bill Kaulitz-al kell fel és nyugszik le a nap

            Tokio Hotel… Bill… Amikor felébredtél, először ezek jutottak eszedbe. Felültél ágyadban, és ránéztél az éjjeli szekrényedre. Elmosolyodtál. Ott volt egy kép, ezüst keretben: Te és Bill Kaulitz. Bizony… Tegnap volt a TH –nak koncertje, ahol a barátnőd lefotózott Téged és Bill-t. Igen, ennél szebb napra nem is ébredhettél volna!

Mivel a koncert Németországban volt, és Te meg a barátnőd ide jöttetek ki, és egy szállodában aludtatok. A szüleitek 4 napra engedtek ki titeket. Ti pedig megfogadtátok: a 4 nap minden percét megpróbáljátok Bill-ékkel eltölteni!

-Fent vagy már? –jött be a barátnőd.

-Aha, már igen. –mondtad.

-Figyelj, arra gondoltam, hogy ma először Magdeburgban kéne lófrálnunk, minden nagyobb boltba bemenni, a szebb házak előtt megállni… Így nagyesélye van, hogy rátalálunk Tom édesemre!

-Jól hangzik. Benne vagyok. –mondtad, és gyorsan felöltöztetek. A képet eltetted a táskádba, mert szeretted volna, ha mindig veled van.

Már este 8 óra, és ti még midig csak ide-oda sétáltok Magdeburgban.

-Menjünk vissza a szállodába! –mondtad a barátnődnek. –Még vacsoráznunk kell, és anyáék ellenőrzésképpen tudod, hogy mindig felhívnak fél 9-kor.

-Nem! Tom az életem! Találkozni akarok vele.

-Az én életem értelme Bill, csak rendes határokon belül. Már nem érzem a lábamat sem. –könyörögtél a barátnődnek, aki végül beleegyezett. -Holnap én döntök, merre megyünk el. Ok?

-Aha, csak jó legyen!

Másnap Berlinbe mentetek, méghozzá mindenféle Rocker boltba, és olyan ruhaboltokba, ahol vannak olyan márkájú ruhák, amiket Bill és Tom hordani szokott.

-De tök jó ez a fekete póló! –mondtad a barátnődnek.

-Aha. Te, én átnézek egy másik boltba, ahol inkább a HIP-HAP stílus „uralkodik”. J -mondta a barátnőd, és átment a szemközti boltba. Te pedig bevonultál a próbafülkébe nadrágokkal, pólókkal, övekkel és egyéb kiegészítővel. Egy összeállítás különösen tetszett, azt próbáltad fel először. A próbafülkében nem volt tükör, ezért kimentél, és ott hagytad a többi cuccod meg a táskád. A táskádat pont leverted, és kiesett belőle a mobilod, a Bill-es képed és a pénztárcád is. Ezt nem vetted észre, csak amikor a tükör előtt áltál, és láttad, hogy közeledik feléd egy Baseball sapkás fiú.

-Hello! A táskád leesett, és kiesett belőle a mobilod is. Vigyázz, nehogy ellopják. –mondta neked. Te nem kaptál levegőt sem. A sapka és napszemüveg alatt Bill Kaulitz édes arca mosolygott rád.

-Oh… De ügyetlen vagyok. Köszi, hogy szoltál Bill. –mondtad ki nehezen és te is mosolyogtál. Bill nagyon meglepődött, hogy felismerted. Az egyik interjúban is mondta, hogy neki tök fura még mindig, hogy van, ahol felismerik. Ez tényleg igaz – gondoltad.

-Jó a ruhád. –mondta Bill a halálfejeket nézve.

-Köszi. A te ruhád is jó. –mondtad a piros halálfejes fekete pólójára. Ekkor egy csaj sikítozott a hátad mögött, azt üvöltözve, hogy: BILL ICH LIEBE DICH!!!! Ezt meghallotta még 20 csaj, és szó szerint elkezdtek vágtatni Bill felé, aki közelebb húzódott egy nagydarab fickóhoz, aki a testőre. A lányok odaértek, és Bill kedvesen mosolygott, mindenkinek adott autogramot is, de azért a testőre végig mellette állt. Te ott voltál, ahol eddig is, az ámulattól mozdulni sem tudtál. Bill-el beszéltél! És figyelmeztett, hogy a táskád… Tényleg! A táska! Visszamentél a próbafülkébe, átvetted a cuccod és a táskád is összepakoltad. Mikor kiléptél, Bill és a csajok nem voltak ott. „Itt volt. De elmulaszottam. Itt állt. Mellettem. Velem volt. Hozzám szólt. Velem beszélt. Rám mosolygott. Megdicsérte a ruhám. És én elengedtem… Hagytam menni… Mintha nem lenne fontos, pedig ő az életem értelme. De elmulaszottam.” Egy könnycsepp gördült végig arcodon, ahogy ott álltál. Barátnőd rohant feléd.

-Itt volt Bill! Láttam! Rohanj, gyere, még utolérjük! –hadarta és megrántotta karod, majd elkezdett futni. De te nem mozdultál. Így a barátnőd is megállt, és megfordult. Rádnézett.

-Mi történt? Te jó ég, sírsz?

-Bill… Itt volt… Elengedtem… -mondtad. Hangod remegett, mintha az életedet engedted volna el. Barátnőd átérezte, mit érzel, megölelt és elkezdett nyugtatgatni.

A ruhákat megvetted, aztán beültetek a mekibe.

-Már jobban vagy?

-Igen, köszi. Legalább találkoztam. És beszéltem vele.

-Kedves?

-Nagyon! –nevettél. –De tényleg, irtó édes és rendes.

-Ha megint találkoznál vele, mit tennél? –kérdezte a barátnőd nagyon mosolyogva.

-Kérnék egy autogramot a képre, amit tegnap csináltál rólunk.

-És még?

-Megmondanám neki, hogy milyen jónak tartom a klipjeiket, és a számaikat… És hogy köszönöm, hogy szólt a táskámról.

-Aha, értem…

-De miért?

-Szerintem fordulj meg, mert már nem bírom mosolygás nélkül! –mondta.

Bill állt ott az egyik kirakat előtt. Cipőket nézett, és a testőrét nem láttad sehol.

-Te jó ég! –mondtad halkan. –Bill! Megint látom Bill-t!

-Aha. Menj oda, mielőtt jönnek a sikítozó csajok! –bátorított a barátnőd.

-Félek… -mondtad halkan.

-Te tudod… De nem azt mondtad, hogy elszalasztottad a múltkor? Hagytad elmenni. Te mondtad.

-Igazad van! Odamegyek hozzá… -mondtad, és megszorítottad a barátnőd kezét. –Köszönöm!

-Á, nincs mit. Te, kérdezd már meg, hogy Tom is itt van-e, mert szívesen beszélnék vele. –nevetett.

-Jó. –nevettél vissza.

Egyenesen Bill felé mentél, bár azt nem tudtad, hogy mit fogsz mondani. Ő még mindig ott állt és nézelődött. Amikor 3 m-re voltál tőle, felnézett a kirakatból és rádnézett. Felismert! Emlékezett rád! Láttad rajta, hogy milyen aranyos most is, és megint mosolygott! Oh, 1 méter… Mit mondasz??? Csak ez járt a fejedben.