2. RÉSZ
Bill Kaulitz-al kel fel és nyugszik le a nap!
-Hello! –köszöntél neki.
-Szia.
-Ööö… -nagyon izgultál, és próbáltad nem kimutatni, csak nehezen ment. –Aláírd egy képemet?
-Persze! –mondta Bill. Te elővetted a képet, ami Ti ketten vagytok, kivetted a képkeretből, és Bill felé nyújtottad. Bill nem írta alá, elkezdte nézegetni.
-Voltál a tegnapi koncerten?
-Igen. Nagyon jó volt. –mondtad kedvesen, és kezdtél feloldódni. –Hihetetlen élményt nyújtottál a színpadon.
-Köszi, jól esik ezt hallani. –mondta Bill, és aláírta a képet. –Melyik a kedvenc számod tőlünk?
-Az összes jó. A kedvencem mindig változik, jelenleg az Ich bin nicht ich.
-Aha, értem. –mondta Bill. –Tényleg, úgy eltűntél a boltban! Pedig szívesen váltottam volna még pár szót.
-Tényleg? Ne haragudj, csak… Ööö… Tudod, láttam, hogy éppen elég lány ugrál körbe, és nem hiányzik neked még egy. –mondtad, és Bill gyönyörű barna szemébe néztél.
-Ha olyan jó a lány ízlése, mint neked, akkor hiányzik. –nevetett Bill. –Az a halálfejes ruha nagyon jó!
-Köszi! Meg vettem, hogy a következő koncertetekre legyen mit felvennem. –nevettél te is.
Bill-el még 10 percig beszéltetek, és annyira aranyos meg kedves volt, hogy arra már szavak sincsenek. Amikor Bill-nek mennie kellett, elkérte a telefonszámodat, de ő nem adta meg az övét. Ez nem is baj, bíztál benne. A barátnőd ugyanott várt rád, amikor elmentél Bill-hez.
-Na, mesélj! –mondta izgatottan. –Megvan Tom száma?
-Az sajnos nincsen meg, de Bill elkérte az én számomat. –mesélted neki boldogan.
-Komolyan? Juj, tök jó. És miről beszéltetek?
-Hát… Szóba került a kedvenc TH számom, meg a rajongók… A kutyájáról is beszélt, Scotty-ról! Hogy az milyen kis édes kutya! –nevettél, amikor eszedbe jutott, hogy Bill miket mesélt a kutyusról.
-Mázlista vagy, hogy beszélhettél a kedvenceddel. –mondta sóhajtva a barátnőd.
-Ne aggódj, felkeressük Tomot is!
Este a boldogságtól nem tudtál aludni. Egyszerűen olyan álomvilágba csöppentél, hogy az már hihetetlen, és még ha elalszol sem lesz ennél jobb dolgod álmodban. Nem akartál aludni. Bill és a te képed nézted, egy közös világról, egy közös jövőről fantáziáltál. „Vajon túl szép, hogy igaz legyen? Úristen… Bill bármelyik percben akár fel is hívhat… Mi van, ha összejövök vele?” Jó kis gondolataid voltak, egészen reggel 4-ig, amikor mégiscsak elaludtál. A barátnőd ébresztett fel, hogy elkéstek.
-Most fontos programom van: Bill-ről álmodozni… Mégis honnan?
-Na, szerinted? –kérdezte, és felállított.
-Tippem sincs… -mondta ásítva, és visszazuhantál az ágyadba.
-Jaj, öltözz már fel! A reggeli csak reggel 9-ig van! Van 5 perced, aztán nélküled megyek le kajálni.
-Jó… De ez az, ami olyan fontos?
-Ja, nem. J –mondta vigyorogva.
-Akkor mi?
-Valaki hívott, amíg aludtál.
-Ki? Bill? Te jó ég… Mit mondtál? Ki vele, ha élni akarsz! – sikoltottál és a karjaiba ugrottál.
-Majd reggelinél elmondom.
-Nem vagyok éhes, ki vele! – hadarta gyorsan és fülig ért a szád.
-Csak reggelinél. De nekem szép legyél… -mondta a barátnőd titokzatos mosollyal az arcán és kiment a szobádból.
-De… Szépen? Majd reggelinél? Csak nem lesz ott Bill is? –gondoltad, és majdnem elájultál… - Á, nem. Ő csak telefonál, legalábbis remélem, hogy ő telefonált. De ha mégis ott lesz? Meghalok!
FOLYT.KÖV.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
